Vannak dolgok amik csak úgy megragadnak az időben.Aztán valamikor meg kell írni a történetet, lehet, hogy évek múltával. Meg kell mutatni, a fény által képzett nyomokat mint annak a kornak a pillanatképeit.A csapdába esett pillanat pedig ott áll..ma már digitális formában, régen papírképeken, és kéri, hogy meséld el az ő történetét.Mert a történet nélkül a lényeg elveszik, és nem tudja már soha senki, ki volt az a kedves lány a képen, vagy az a szép szobor együttes hol áll, és miért előtte az a sok ember...mit keresnek a Turul nemzetség lobogói Párizs utcáin.Régen el kellett volna kezdeni, de az útkereső az inkább halaszt...mert van még idő...Aztán mikor elfogynak azok, akiknek írod...úgy legbelül...tudod, a fontosak...akkor már kapkodsz, és leírnál mindent, de sok-sok mi összegyűlt...Fogjunk hát hozzá, hátha érdemes.
2006. március 15., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
